
Sokáig kerestem a helyem a világban. Kipróbáltam magam több munkaterületen is, míg végül a hobbim lett a munkám. Rengeteget dolgoztam ezért. És egy nap, felmerült a kérdés, mi lesz a családalapítással. Hiszen az idő csak telik és én sem fiatalodom. Számtalan kérdés és kétség gyötört. Hosszasan beszélgettünk a párommal arról, hogyan fog megváltozni az életünk, főleg az enyém, mert tudtam hogy a munkámat már a várandóság első pillanatától abba kell hagynom.Végül a baba mellett döntöttünk és már rögtön az elején fenekestül felfordult minden. Az élet úgy hozta, hogy éppen egy kisgyerekes sem akadt a környékemen, így senki nem volt aki segíthetett volna a váratlan helyzetekre való felkészülésben. Mert bizony egy várandóság sok fura helyzetet tud produkálni. Testileg, lelkileg rengeteg változáson mentem keresztül, ami hol megnevetett, de többnyire inkább megijesztett, elbizonytalanított, vagy épp elkeserített. Jó lett volna ha valakivel megoszthatom a tapasztalataimat, megerősítéseket kaphattam volna és egy kis értő támogatást. Majd végül a kezemben tartottam a babámat és fogalmam sem volt mit is kezdjek vele. Rengeteg divatos nevelési, gondozási irányzat van és megszámlálhatatlan a kéretlen jótanácsok száma. Mindenki “profi csecsemő ellátásban”, csak éppen én nem. Sok gondolat, érzés előjött, amit féltem megosztani bárkivel is, mert ilyenkor a “profi csecsemő gondozók”, ítélkezővé válnak. Pedig csak egy kis megértésre lenne szükség, ítéletek és rosszalló tekintetek nélkül. Úgy gondolom, nem csak én vagyok az egyetlen, akinek jól jött volna ha kiadhattam volna magamból a sok érzést, gondolatot, ami felkavart és olykor összezavart. Emiatt döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Bárhol tartasz a babavállalás útján, szívesen meghallgatlak, segítek megoldásokat találni, megerősítéseket, pozitív gondolatokat adni.